A Yabunénál egy 254 szobás budapesti szálloda épületfelügyeleti rendszeréből hat hónapnyi mérési adatot dolgoztunk fel: 185 éjszaka, 2026 februárjától augusztusig. Arra kerestük a választ, mennyi energia megy el olyan szobákra, amelyekben nem alszik senki, és mennyit lehetne ebből visszanyerni.
A válasz a végén egy szám lett. A tanulságosabb rész viszont az a pont, ahol kiderült, hogy az elemzés majdnem hibás alapon indult el. Az első eredményeket a Smarthome Beach 2026 konferencián mutattuk be; itt a teljes elemzés olvasható.
A csapda: a kártyaérzékelő nem foglaltságérzékelő
A szobákban kulcskártya-tartó van, az állapotát pedig a rendszer eleve rögzíti: kényelmes, ingyenes helyettesítő jel a „foglaltságra”. Kézenfekvőnek tűnik, hogy ha kártya van benne, akkor valaki bent van.
Az első futtatás 91–98%-os kihasználtságot adott. Egy városi szállodánál ez féléves átlagban nem hihető szám, és ha elhinnénk, az elemzésnek nem is lenne tárgya, hiszen alig lenne szabad kapacitás. A magyarázat egyszerűen az, hogy nappal a takarítószemélyzet is beteszi a kártyáját. Egy tizenöt perces takarítás ugyanúgy jelet ad, mint egy háromnapos tartózkodás, és a napi összesítésben a kettőt nem lehet megkülönböztetni.
A javítás az volt, hogy a jelet éjszakai időablakra szűkítettük: 00:00 és 06:00 közé, mert éjjel nem takarítanak. Az eredmény 73–86%-os kihasználtság – reális tartomány –, és ami ennél is meggyőzőbb: az éjszakai kártyajelenlét eloszlása tisztán kétmóduszú. A szoba vagy szinte az egész időablakban jelez, vagy egyáltalán nem; köztes érték alig fordul elő. Pontosan ez az a jelalak, amit egy valódi foglaltságjeltől várunk, és amit a nappali adat teljesen elken.
Az első tanulság, és egyben a máshol is leginkább hasznosítható, hogy a helyettesítő jelek ellenőrzése nem formalitás. Nem elég, hogy van adatod: azt is tudnod kell, hogy az adat arról szól-e, amiről gondolod. Egy érzékelő, amely „majdnem” azt méri, amit szeretnél, rosszabb a hiányzó érzékelőnél, mert magabiztos, kerek, hamis eredményt ad.
Mennyi az üres szoba, és hol van?
Az ellenőrzött jellel a kép a következő:
- Átlagosan 51 szoba, a szobaállomány 20,1%-a állt kiadatlanul minden éjszaka. A legtöbb 140, a legkevesebb 7 volt.
- Hétfő a legüresebb nap (átlag 84 üres szoba), vasárnap a legteltebb (28). Klasszikus üzleti-városi minta.
- Az üres szobák átlagosan a 18 szárnyból 13,4-re szóródtak szét.
- A 185 éjszaka egyikén sem állt üresen egyetlen teljes emelet. Teljesen üres szárny is csak elvétve fordult elő, és akkor is kizárólag a legkisebb, 4–8 szobás egységeknél.
Első ránézésre ez lezárja a témát: nincs mit leállítani, mert nincs összefüggő üres egység. Csakhogy a mennyiség megvan. Az idő 36%-ában volt legalább három egymást követő éjszakán annyi üres szoba, hogy abból egy teljes emelet kitelt volna. Két emeletre négy alkalommal, összesen 16 éjszakán futotta.
A kapacitás tehát létezik, csak rossz alakban. Nem hiányzik – szét van szórva.
Mit fogyaszt egy szoba, amiben nem alszik senki?
Mért napi átlagteljesítmény: egy foglalt szoba 78,6 W, egy kiadatlan 51,8 W. A kiadatlan szoba bontása: TV 12,0 W, fancoil-ventilátor 11,5 W, törölközőszárító 10,2 W, minibár-hűtő 8,0 W, világítás 8,7 W, dugaljak 1,9 W.
Egy üresen álló szoba fogyasztásának nagyjából 63%-a olyan eszközökből jön, amiket senki nem használ. Ez önmagában is elgondolkodtató, de nem itt van az igazi tétel.
A legfontosabb mérés: a hűtés nem tud a foglaltságról
A fancoilok tényleges hűtési üzemidejét is kimértük – nem a ventilátor fogyasztását, hanem azt, hogy mennyi ideig hűt aktívan.
- Júliusban egy kiadatlan szoba fancoilja az idő 47,9%-ában hűtött. Egy foglalté 47,4%-ában.
- Augusztusban 54,2%, illetve 58,5%.
A rendszer nyáron gyakorlatilag nem tesz különbséget kiadott és üres szoba között. Napokig üresen álló szobákat tart a szálloda teljes értékű komfortszinten.
Hogy nem hardverkérdésről van szó, azt egy ellenpélda mutatja: a törölközőszárítónál viszont működik a logika (üres szobában 7,2% üzemidő, foglaltban 15,1%). A rendszer tehát képes rá, a foglaltsági információ eljut a vezérlésig, csak a hűtésre nem állították be. A megoldáshoz így beállítás kell, beruházás nem.
A második tanulság, hogy a legnagyobb pazarlás ritkán ott van, ahol keresed. A TV készenléti fogyasztása látványos és jól kommunikálható. A klimatizált üres szoba nagyságrenddel nagyobb tétel, viszont nem látszik a szobai fogyasztásmérőn, mert a munkát a gépházban lévő gépészet végzi el.
Mennyit lehetne megfogni?
A vizsgált fél évben a kiadatlan szobákra fordított energia nagyjából 24 600 kWh volt: 11 700 kWh mért szobai villamos energia, plusz mintegy 12 900 kWh becsült gépészeti terhelés.
Ha ugyanannyi kiadott szoba mellett a foglalásokat teljes szárnyakba rendezték volna, és a felszabaduló egységekre három éjszakára rögzített készenléti üzemmódot alkalmaztak volna – enyhébb hűtési alapjel, alacsony ventilátorfokozat, TV és minibár teljesen lekapcsolva, törölközőszárító tiltva –, akkor 8405 kWh lett volna megtakarítható. Ez a kiadatlan szobákra fordított energia 34%-a; éves szintre vetítve nagyságrendileg 16 600 kWh.
Miért csak blokkosítva? Mert egy szórtan üresen álló szoba bármikor kiadható, ezért készenlétben kell tartani: hűtve, hideg minibárral. Egy lezárt, teljesen üres szárnyat nem. Ott vállalható a mélyebb visszaszabályozás, mert nincs mit elrontani.
Ebből következik a harmadik tanulság, hogy ez az energiadöntés nem mérnöki, hanem foglaláskezelési döntés. A szobakiosztás a revenue (bevételmenedzsment) és a front office (recepció) asztalán születik, és ott ma jellemzően senki nem energiaköltségben gondolkodik. A hőmérséklet-alapjel finomhangolása ehhez képest elhanyagolható tétel.
Az időzítés miatt ez nem elméleti kérdés: a magyar tőzsdei (HUPX másnapi) villamosenergia-ár 2026 augusztusában átlagosan 152 EUR/MWh volt, egy évvel korábban 80,5 EUR/MWh. Ez közel kilencven százalékos drágulás egy év alatt.
Amit ez a szám nem tartalmaz
A 8405 kWh nem egynemű. A fele mért érték (4477 kWh): a TV, a minibár és a törölközőszárító fogyasztása üres szobában dokumentáltan nullára vihető. A másik fele modellezett becslés (3928 kWh, hűtőgép-oldal), és három feltevésen áll: a fancoil hőteljesítménye nagyjából 1,2 kW, a hűtőgép COP-értéke körülbelül 3,0, a készenléti üzemmód pedig felezi a hűtési üzemidőt. Az elemzésünk a teljes összeget 6400 és 10 400 kWh közé teszi.
A legfontosabb korlát, hogy az elemzés csak a szoba felőli, szekunder oldalt fedi le, valamint a szobákba ténylegesen leadott hűtési energiát. Nem tartalmazza a primer oldalt – a hűtőgép segédberendezéseit, a primer és szekunder keringtető szivattyúkat, a légkezelőket és a szellőzést, a csőhálózati veszteségeket, valamint a hűtőgép rossz részterhelési hatásfokát. Egy teljes emelet kiiktatása ezeken is fogna, és reális mérnöki várakozás szerint nagyságrendileg még egyszer ennyit. A közölt szám tehát alsó becslés, nem óvatos középérték.
Szintén nem vizsgáltuk a blokkosítás üzemeltetési és értékesítési árát: a szobakategóriák eladhatóságát, a vendégelégedettséget, a kieső minibár-bevételt és a napokig kikapcsolt hűtőben tárolt áru minőségét. Ezek valós költségek, és egyik sem szerepel a fenti mérlegben.
A negyedik tanulság, hogy amit nem mérsz, azt nem tudod optimalizálni. A primer oldalon nincs almérés, ezért lett a legnagyobb tétel egyben a legbizonytalanabb is.
A legfontosabb következtetés mégis az, hogy a legnagyobb tétel – a kiadatlan szobák klimatizálása – blokkosítás nélkül is megfogható. Nem kell hozzá a foglalási rendhez nyúlni: elég az éjszakai kártyajelenlét alapján felismerni a több napja üres szobákat, és enyhébb alapjelet adni rájuk. A szükséges infrastruktúra már ott van a falban.
A szállodai energiamérésről korábban is írtunk: Hogyan takarítsunk meg pénzt és elemezzük ki egy hotel energiafelhasználását?
A Yabunénál okosotthon- és épületvezérlő rendszereket tervezünk, építünk és üzemeltetünk, családi háztól szállodáig. Ha szállodát üzemeltetsz, és szeretnéd látni, mennyit fogyasztanak nálad az üres szobák, írd meg, mire készülsz: megnézzük, mit mér már most a rendszered, és mit érdemes hozzátenni.